Máté Imre: Gazdasági és társadalompolitikai megoldások egy Ősi filozófiai rendszer jegyében

(2010. június 20-án  Rábapatonán az Ispilángi Ünnepen elhangzott előadás lejegyzése) 

1. Jogrendszer, társadalmi rend és Yotengrit

Na most. Akárhogyan is jutottunk oda ahova jutottunk, egy áldatlan helyzetben vagyunk, amin változtatni kell.

Nemrégiben megkeresett engemet Demján Sándor, aki az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke azzal, hogy talált a Yotengritben néhány tételt, ami hasznosítható volna, és ezeket dolgozzam ki. És tényleg vannak olyan tételek a Yotengrit hagyományban, amelyek gazdaságilag is hasznosíthatók. Ezekről a 4. kötetben írtam, de azóta még jobban kifejtettem, hogy a Yotengrit azt tanítja a szociális részt illetően, hogy a rangsorolás az emberi társadalomban nem függőleges, hanem vízszintes. Nem fölöttes van, hanem elöljáró. Nem alattunk, hanem mögöttünk lévő, tehetségünk és szerencsénk szerint. A másik ami a legfontosabb, és ez a Yotengrit vallás duális természetéből ered, hogy a princípiumokat a fogalmakat nem egymással szembe, hanem egymás mellé helyezi. Ezek egymás kiegészítői, mint ahogy nő és férfi nem ellenségek, hanem kiegészítik egymást egy emberré. Ez a társadalomra vetítve többek között abban fogalmazódik meg (persze ezt másképpen fogalmazták, nem mondták azt hogy tőke meg munkásosztály meg nem tudom én még micsoda), hogy munka és munkáltatás egyazon suba két gombja, vagy színe-visszája. Tehát kiegészítik egymást. Mai fogalmakkal, mai szóhasználattal: tőke és munkaerő nem ellenségek, hanem szövetségesek, és együtt alkotják a produktív termelőerőt. Közös ellenségük: a parazitizmus. Ez megnyilvánulhat bankokrácia, bürokrácia formájában, de eltúlzott és elhibázott szociális gondoskodásban is. A másik amit a Yotengrit hirdet (alaptételéről nem akarok most beszélni, azt a jelenlevők közül úgyis mindenki tudja: duális vallás, erők egyensúlya), hogy a Yotengrit vallásban amely a BÜÜN vallás fölfogása is volt, alapvetően csak két társadalmi modell létezik. Egyik a szolgaság modellje, másik a szabadságé. Az egyik amelyben mindent szabad kivéve azt amit mégsem, másik amiben semmit sem szabad, kivéve azt amit mégis. És ez óriási különbség. A magyar modell majdnem karikatúra szinten az, hogy semmit sem szabad, kivéve azt amit mégis. Tehát mindenhez engedély kell, mindent ellenőriznek, mindenért büntetnek. És ehhez óriási, jól fizetett, de tulajdonképpen fölösleges bürokráciára van szükség. És ez a bürokrácia mindemellett egy olyan nomenklatúrából került ki, amit a gyarmatosítók építettek föl évszázadokon át, először a Habsburgok, aztán az oroszok. Ez a magyar bürokrata uralkodó réteg fittyet hány arra, hogy itt milyen párt uralkodik, ők csinálják a maguk dolgát. Amíg meg nem változik az Alkotmány, amíg nincs itt egy gyökeresen új Alkotmány, addig ők uralkodnak. És egyrészt hogy mutassák, hogy nekik is van munkájuk, másrészt azért mert összetévesztik a kormányzást a sanyargatással, húzzák az időt. Az idő pedig gazdasági faktor. Például jelentősége van, hogy a magyar gazdaság milyen sebességgel reagál a világpiac változásaira, a világgazdaság változásaira. Németország is bürokratikus ország, de ahhoz hogy valaki egy ipart bejelentsen, egy iparengedélyt kihozzon, kb. 2 óra időre van szüksége. Magyarországon minimum 2 hónapra ha nem többre. Tehát nem tud semmire elég gyorsan reagálni. Ráadásul ez a nomenklatura olyan buta, hogy összetéveszti a függetlenséget az önállósággal. Az önállóság nem azonos a függetlenséggel, és nem is föltétele egyik a másiknak. Mondok egy példát. Nyugat-Németország amíg bent voltak a megszálló hatalmak, nem volt független, de önálló volt, gazdaságilag. Magyarország ma független, de gazdaságilag nem önálló. Egy nem is versenyképtelen ország Magyarország, hanem egy versenyből kivont ország. Ez nagyon nagy különbség. A magyarban azt a látszatot keltik, mintha egy tehetségtelen nép tagja volna, amelyik nem boldogul. De itt nem erről van szó hogy nem boldogulna, hanem az a helyzet, hogy nem viszik versenybe. Ha egy lovat nem visznek a versenypályára, akkor sehányadik se lesz. Gyakran elmondtam már, hogy amikor Németországban a Magyar Vállalkozók Egyesületének elnöke voltam, csináltattam egy fölmérést, hogy a különböző emigrációk milyen arányban produkálnak a soraikból sikeres vállalkozókat. A magyar öt és félszerese a többinek. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar nem tehetséges, hanem József Attilával szólva, „magával kötve mint a kéve”: egyik visszarántja a másikat. Az Ország jogrendszere gátolja. Erről van szó. Az én javaslatom ezt illetően, és ebben egyetértettek a Magyar Vállalkozók Szövetségében mindvalahányan, hogy még az is jobb volna, ha ezeket a fölösleges hivatalnokokat elküldenénk fizetéssel. Nem kellene fönntartani az irodáikat, a telefonjaikat, és nem gátolnák a fejlődést.