Téli napforduló: a név eredete, az ünnep értelme, régi szokások - Máté Imre

(Lejegyzett változat, részletek)

(Az előadás Rábapatonán 2009. december. 21.-én hangzott el  a  Téli napforduló ünnepén)

„Most erről az ünnepről akarok beszélni, hogy miféle hagyományról is van itt szó.

A téli napforduló az év legrövidebb napja, régóta foglalkoztatta az emberek képzeletét. A szertartások azt szolgálták, hogy a sötétség további uralmát megakadályozzák. Ezen a vidéken nagyon sok a római eredetű hagyomány is, például némelyik rábaközi faluban még az én gyerekkoromban is volt az úgynevezett mustáros járás. Mustárnak nevezték vesszőből font korbácsot, és december havában a legények házról házra jártak. Megkérdezték, hogy van-e a házban valaki ellen valami panasz. Hát mindig volt ugye, tréfásan azt mondták, az asszony telhetetlen, a vénasszony pletykás, az ember lusta. Akire panasz volt, azt jelképesen elverték, hogy elűzzék a rosszat. Ez a szokás római eredetű, és a Rábaköznek nagyon sok köze van a római kultúrához. Tudjuk, hogy a római császároknak a nyári tartózkodási helye itt volt. A mai úthálózat egyharmada itt a Rábaközben már létezett a római időkben, és a helységek nagy része, így Csorna is létezett. Tehát ez a szokás, a „mustárosjárás” a rómaiaktól terjedt el. Náluk decemvireknek nevezték a csendőrséget, jelvényük a bárd vesszőkötegben volt, tehát a mustárosok vesszőkötege.

 

Aztán szokás volt, hogy ilyen tájban a téli napforduló táján a kanászok, pásztorok elkezdtek durrogatni az ostorokkal, és tülköltek. Házról-házra jártak, és tüzeket gyújtottak, azok hamuján áthajtották a barmokat, lovakat, marhákat különösen a hasított körmű állatokat. Ennek valószínűleg meg volt az az értelme fizikai szinten is, hogy ez a fahamu fertőtlenített, és nem kaptak tályogot, körömfájást olyan könnyen.

Tehát nagyon sok ehhez az időszakhoz kapcsolódó régi szokás volt. Ilyen a regülés szokása is. A rege szó zenélést jelent. A régi szavunk eredetileg nem azt jelenti, hogy öreg, hanem megénekelt, legendás. „Rí tököm régi törvényt”. Aztán meg csináltak ebből rejtökömöt meg réjtökröt, meg tudomisénmit még, pedig ennyit jelent: Rí a tökdudán rí, zenél, régi törvényt. Azt mondja még: „Hej regű rejtem” - zenében rejtem el a régi pogány tant, pogánynak minősített tant. Ugye nagyon sok gyerekdalunk, gyerek énekünk, dallamunk rituális régi énekek dallama, ilyen a gólya, gyólya gilice és hasonlók.

Itt a Rábaközben, a Hanságban megőrizték az ősi kultúrákat, tehát azt a kultúra szimbiózist, amelynek vannak etruszk, római, észak-szibériai összetevői, tehát minden belekerült, ami az európai kultúrát általában alakította. A megalit kultúra nyomai például az Írott-kőn találhatók. Ez azért Írott-kő, mert valószínűleg a megalit kultúrában mérték a nap állását, járását, és megjelölték a sziklán, hogy mikor milyen a nap beesési szöge, ezért Írott-kő. És alatta van Kőszeg, annak a kőhöz semmi köze, hanem Gönszék az eredeti neve, tehát napszék. Ezt mutatja, hogy a németek ezt a formáját vették át és Güns-nek nevezik.

A téli napfordulónak mindenütt hagyománya van. Milyen elterjedt a karácsony például. A magyar nyelv az egyetlen európai nyelv amelyikben a karácsony szónak nincs köze a kereszténységhez. A többi nyelvben christmas meg hasonló, Krisztus és a keresztség nevéből van eredeztetve. A magyar karácsony a karacsány szóból származik ami azt jelenti: fekete fejedelem, sötétség fejedelme. Ez egybeesik az Ó-Egyiptomi Tammuz ünneppel a gabona Isten ünnepével, ami aztán belekerült a keresztény kultúrába, és utolsó vacsorának nevezzük. Jézusnak a cselekedete nem egyéb, mint egy korabeli Tammuz áldozat, amikor a kenyérgabona istenének áldoznak/áldanak. Általában a növények istenének Tammuznak: „ez az én testem, ez az én vérem”, tehát ez is egybeesik. Azonkívül a magyarok egyes csoportjai ekkor ünnepelték Manót, a manicheizmus alapítóját. Ismerték ugyan, de sok követője nem volt a magyarok között, legfeljebb a fölső rétegben. Ekkor ünnepelték tehát a káldeus Mánit, akit tudjuk, hogy megnyúztak, keresztre feszítettek, a bőrét kitömték és városról-városra vitték, hol kapura szegezték, hol cserfára akasztották. Ezért maradtak ilyen mondások a magyar nyelvben, hogy ling-leng, mint Manó a cserfán, visszakívánkozik, mint Manó a bőrébe. Tehát akkor ünnepelték Manót (Manit) is, ezért szokás volt itt a Rábaközben, hogy a száradó ruhát levették karácsonykor a kötélről, hogy nehogy belebújjék a „Manó”.

 Na, most ugye mi itt nem tudunk mindent pontosan megcsinálni, amit ilyenkor szoktak. Ilyenkor szokták a sólymokat megáldani: régen ekkor megáldották a sólymokat és elengedték, hogy hozzák vissza szimbolikusan a Napot. És ezeket olyan lécekre rakták, azokról röptették, aminek az alaprajza olyan, mint egy karácsonyfáé. Prózai okokból, hogy a madarak le ne szarják egymást. A magyarok úgy látszik sokáig ünnepelték így a karácsonyt, idővel ezekre a madárfákra gyümölcsöket is aggattak, díszítették ezeket a fákat. A karácsonyfa, mint olyan aztán Németországból terjedt el, méghozzá protestánsoktól. A német történészek azonban kiderítették, hogy először ott bukkantak föl ezek a fák, azoknak az utaknak mentén, ahol a magyarok Frankfurtba hajtották a marháikat a vásárra. És följegyezték, hogy Ők csinálták először az ilyen díszített fákat, és ez nagyon tetszett a németeknek. Megalkották tehát ebből a mai modern karácsonyfát, ami meghódította a világot, már a törököknek is karácsonyfájuk van. Ott ez a szabad gondolkodás szimbóluma. De mást is kifejez ez az ünnep és az ezzel kapcsolatos szokások: az egységet a Természettel. Ma még lesz két gyönyörű tánc itt: a madár tánc, és a szarvas tánc. Ez is erre utal.

Ez a vallás melyet mi követünk és ápolunk, nagyon régi eredetű. A jégkorszak emberéig megy vissza, a jégkorszak emberének a filozófiai gondolkodásához, etikájához. Azt őrizte meg. Nekik lelkiismeret furdalásuk volt azért, hogy kénytelenek voltak megenni állatokat. Megették a húst, különösen télen, mert nem volt más választásuk. De a mitológiájukban is az emberek misztikus totemállat-ősöktől származnak, mert fölismerték az ember és az állat közötti karakterek, karaktercsoportok közötti azonosságokat, analógiákat, hogy van róka természetű, van farkas természetű, medve természetű. Most az idén adtam ki egy könyvet a Szarvaséneket, ebben megtalálható a totemállat kultusznak a maradványa. Itt a Rábaközben gyűjtöttük, részben én magam, részben Kövér Fidél premontrei szerzetes, akinek meggyónták „pogánykodásukat” erdei munkások. Fidél atya kapott az alkalmon, azt mondta föloldozlak benneteket, ha elmesélitek töviről-hegyire. Aztán én 1955-ben megkaptam tőle ezt az anyagot, és most végül földolgoztam. Ebben részletes leírása található egy szarvas-tornak.

Látunk még ma táncolni két szép táncot: madár-táncot és szarvas-táncot. Ez nagyon ősi kultuszra megy vissza. Hasonló ünneplési módok vannak a tibeti böön vallásban is. Ez nagyon rokon a bü-ünnel, ugye a magyarok Büün-nek nevezték ősi vallásukat, ez volt a neve. Az, hogy bűnbe esni, eredetileg nem azt jelenti, hogy vétkezni, hanem visszaesni a „büünbe”, a pogányságba. A lóáldozásnak is van hagyománya, még gyerekkoromban láttam ilyet itt a Rábaközben, és ez nem azt jelentette, hogy leszúrták a lovat. Nem föláldozták, hanem megáldozták, ami annyit jelent, hogy megáldották. Fölnyergelték, fölkantározták szépen Isten tiszteletére, hogy Ő lovagoljon rajta, és körbevezették.

A karácsony a béke ünnepe az irgalom ünnepe is. Aki olvasta a blogon legújabb írásomat az látja a mostani felhívásunkat az Irgalmas Magyarország megteremtése-t. /A régi honlap és blog azóta megszűnt, de Imre Bácsa legtöbb írását onnan sikerült lementeni – szerkesztő/ Mert a legnagyobb problémánk az országban, hogy nincs irgalom. Még örülnek is és kárörömmel kísérik, ha valakit baj ért. Az idén /2009-ben  - szerkesztő/ 15-20 ezer ember hajlékát árverezték el azért, mert nem tudta fizetni a bankrészleteket, és ehhez hasonló dolgok miatt. Tehát a béke ünnepe nem csak azt jelenti, hogy összeülünk és megesszük a sült kacsát, vagy libát, vagy pulykát, vagy malacot, hanem gondoljunk az embertársainkra, gondoljunk az állatokra. Mint ahogyan a szertartásunkba is kifejezésre juttatjuk, hogy „Ne árts, ne bánts, istápolj, segíts!” A mi hitünk szerint az Istenek nem küldik a büntetést. Nem Ők okozzák a sok bajt, legfeljebb ügyetlenségből. A mi őseink Istenei ugyanis nem mindenható Istenek, nekik is vannak korlátaik. Az evolúció is kísérletezésből áll, és ez az Ő teremtési módszerük, amibe nagyon sok hiba csúszhat be és csúszott is. Ez a vallás azt hirdeti, és a mostani karácsonyi kiáltvány különösen kihangsúlyozza, hogy egyetlen embert sem lehet kannibál módon „hasznosítani”, nem lehet lenyomni olyan színvonalra, hogy többé ne tudjon fölemelkedni. Magyarországon most éppen ez történik. A rábaközi tudók, az utolsó tudók rendelkezése az volt, akik nekem átadták ezt a hatalmas nagy anyagot, hogy rendezzem, és akkor tegyem közzé, hogyha a nemzetet nagy veszély fenyegeti. Mert nem véletlenül magyarázzuk, hogy mit cselekedj, mit ne cselekedj. Tehát fontos a cselekvő irgalom.

De most visszatérve a szokásokra, szokás volt az ó tüzeket eloltani és új tüzet gyújtani, az új tűzből vittek haza mindig szikrát. Ez nagy szertartás lehetett régen, mert új tüzet csiholtak. Az lenne az akkurátus, az lenne a stílszerű, hogy a szer-segédek kemény fát puha fához dörzsölnek, vagy kova kövekre ütnek-vernek, így gyújtanak tüzet, és ti meg a zsebetekben hazaviszitek a szikrákat angyalmódra. De ezt szimbolikusan is megtehetjük: hazavihetitek a megújított magyar gondolkodásmód tüzét a szívekben.

És amint ismeretes, már annak, aki nem csak azért vette a Yotengritet, hogy jó tűzgyújtó-e, mert jól ég, hanem el is olvasta, az tudja, hogy a belső béke, a diktatúra vagy szabadság - az a családban kezdődik. Ahol szolgaság van a családban, írja a Yotengrit, ott szolgaság van a nemzetségben, ahol a nemzetségben szolgaság van, ott szolgaság van a törzsekben, ahol a törzsekben szolgaság van, ottan rabiga alatt nyög a nemzet. Mivel az alapfilozófia a hímség és nősténység egyensúlyára van felépítve, akik kiegészítik egymást, - és ez a kiegészítő rendszer áthat mindenre a szociális tanokra is, mindenre áthat. Tehát nem szembeállnak a tételek, hanem kiegészítik egymást. Ebből következően leglényegesebb szociális tana talán a Yotengrit tannak, hogy munkaerő és tőke együtt alkotják a pozitív termelő erőt. Egymásra vannak utalva, és közös ellenségük a parazitizmus. Koronként más-más formában, ma például bankokrácia formájában, és mint említettem, itt Magyarországon körülbelül 17000-18000 ember ingatlanját árvereztek el eddig a bankok /2009-ben – szerkesztő/. Ezt például a Yotengrit tan nem engedi meg, és mi vagyunk az egyetlen vallási közösség, aki ez ellen fölszólalt, mert a történelmi egyházak nem törődnek ezzel. Hát hogy is törődnének, és mért is törődnének! Valaha volt egy nagy szeretetlakoma, ahol cipót osztottak a szegényeknek, hogy hazavigyék, - abból ma már csak egy kis ostya maradt. A bor már régebben eltűnt…

Hol is hagytam abba? Igen, a hagyománynál. Érdekes módon gyorsan tűnik el: az én gyerekkoromban még volt mustáros járás, volt lucázás. Mikor átmentünk a szomszédba, szalmát hintettünk az udvarra, hogy „luca, luca péntek”, és különböző elég trágár jókívánságokat mondtunk a szomszédnak: „Mári nénémnek akkora valaga legyen, mint a kemence szája, csibéje mint égen a csillag”. Valójában Szent Lucához annak sincs semmi köze, hanem a luca fényünnep volt a rómaiaknál, ezt az egyház behelyettesítette Szent Lucával, mint ahogyan a Boldogasszonyt is behelyettesítette Szűz Máriával. (Holott nem azonosak. Boldogasszony alakja egy érdekes átalakulás. A kínaiak átvették a Buddhizmus elemeit, csakhogy Buddhának a tulajdonságai nagyrészt az általuk nőneműnek tartott csoportba tartoznak, így illesztették be a ying-yang rendszerbe, és így teremtődtek meg a nőnemű Buddhák. A japánoknál Kvannon a kínaiaknál Kuan-Jin, zürjéneknél Arany-asszony, nálunk pedig a Boldogasszony.) Az asszony szavunk egyébként királynőt jelent, iráni eredetű ez a szó, csak a szó eleji sz lekopott: sahszün lenne a királynő. Tehát amikor a magyar azt mondta a feleségének: asszony, egyáltalán nem valami degradáló, hanem éppen azt mondta neki, hogy királynő/királynőm.

A kétnemű teremtés miatt is, az Isteneknek tetsző, ha szeretitek egymást. A Yotengrit is azt tanítja, hogy szeressétek egymást és élvezzétek az életet. Élvezzétek a szerelmet, mert az nem vétek, hanem az istenek legfontosabb találmánya. Mert ha az istenek véteknek minősítenék, másképp alkották volna meg az élőlényeket. Majd még elmagyarázzuk ezt részletesen a Yotengrit Akadémián, aminek a tananyaga készülőben van, mert nagyon fontos, hogy embereket képezzünk tovább, nehogy a mi tanunkból is az legyen, ahogy a cipóból lett ostya…

Az egyik szokásunkra biztosan emlékeztek, hogy gyerekek házról-házra jártak köszönteni karácsony táján. Én is mentem gyerekkoromban nyakamban tarisznyával a szomszédságba, elénekeltem, amit tudtam.

Hát most követjük a régi szokást, az ó tűzet eloltottuk, az új tüzet meggyújtjuk.

Tehát a karácsony jelentősége számunkra fontos, mert ez a sötétség fejedelmének az ünnepe. A Fény újjászületéséé is. És Jézust is megünnepeltük Ő is próféta volt. Nem tehet róla, hogy tanításait elferdítették. A krisztusi alaptan szelleme pontosan egyezik azzal, amit a Yotengrit tanít, csak sok mindent elferdítettek, úgymond rosszul értelmeztek. (Ott van például az eredendő bűn. Eredendő, mert elkerülhetetlen. Na most, ez az eredendő bűn fogalom átkerült a déli kultúrába, ahol nyomban szexuális vonatkoztatást ragasztottak hozzá, mert az ugye más filozófia. A Yotengrit filozófiájában nősténység és hímség egyensúlyban vannak, mindegyik tartalmaz aktivitást és passzivitást is, kiegészítik egymást, nem szemben állnak. A perzsa eredetű déli kultúrában, ahova a kereszténység is tartozik, ott szemben állnak. A férfi Ahura Mazda fényistenének a táborába tartozik, a nő Arihmánba a sötétség istenének a táborába, de a szaporodás érdekében a férfi kénytelen érintkezni a nővel, mondják,- mintha az olyan nagy csapás volna. Ezért eredendő bűn lett a szeretkezés. Így el lehet mindent ferdíteni…

Valójában minden a filozófiára megy vissza, a filozófiai alapokra. Mi ezt akarjuk korrigálni. Mert a magyar társadalomnak szüksége van arra, hogy normális filozófiai alapokon, normális teológiája legyen, és ezeken az alapokon normális politikai nézetei legyenek, és így normális mindennapi életet lehessen élni. Szolidaritás uralkodjék az emberek között, ne legyen lehetséges emberek kizsákmányolása. Nem politizálás a célunk, de a politika erkölcs is, és a politikában erkölcsök is kellenének, elvileg van etikája. Tehát mi, ha hozzászólunk az országban zajló dolgokhoz, az mindig etikai kérdés. Minden azon múlik. A demokrácia is azon múlik. Igazi demokrácia csak ott van, ahol önfegyelem van. Nem rákényszerített fegyelem! Önfegyelem. És ez megint csak etika és nem politika.

Miért is jöttünk mi itten össze? Hogy erősítsük az összetartozást, hogy egymással szót tudjunk érteni. Hogy el tudjuk mondani a problémákat, és főleg meghallgatni a javaslatokat a megoldásra. És, hogy együtt tudjunk cselekedni, egy emberséges Magyarországért.

Köszönöm a türelmüket, a kedves figyelmet.

(Kovács Enikő és Szalai Zoltán jegyzete alapján formázta: Dibáczi Enikő)